Az ország 2 fő és több kisebb
szigetből áll. Trinidad területe 4828 km², míg Tobagoé 300 km². Trinidad szigetén emelkedik az ország legmagasabb pontja az El Cerro Del Aripo (941 m). Az ország éghajlata trópusi. Az esős évszak júniustól decemberig tart és 2000 mm esik ebben az időszakban. Az ország egyetlen irodalmi Nobel-díjasa V. S. Naipaul. Ő 1932. augusztus 17-én született, és 1950 óta az Egyesült Királyságban él.


Trinidadot és Tobagót eredetileg
dél-amerikai eredetű indiánok lakták. Trinidad első lakói 7000 évvel ezelőtt még nem ismerték a földművelést. Trinidad volt a karibi szigetvilágban a legkorábban lakott hely. I.e. 250 körül kerámiát használó földművelő nép telepedett le Trinidadon aztán továbbterjedt a Kis-Antillák láncán. Amikor az európaiak kapcsolatba kerültek Trinidaddal, különböző arawak nyelvű csoportok éltek ott. Más csoportok karibi nyelvűek voltak. Trinidad indián neve Kairi vagy Iere volt, amit általában Kolibriföldként fordítanak, de mások szerint egyszerűen szigetet jelentett. Kolumbusz Kristóf 1498 július 31-én fedezte fel a szigetet és a Szentháromságról nevezte el. Kolumbusz hírt hozott Tobagóról is, de nem szállt partra ott. Tobago neve valószínűleg a tobacco (dohány) szóból ered.

Zine el-Abidine ben Ali elnök 1987 óta van hivatalban, amikor Bourguiba visszavonulásra kényszerült. Az alkotmányt már kétszer is módosították maradásának érdekében: először kettőről három ciklusra, majd háromról öt ciklusra emelték meg az elnök újraválaszthatóságát. A kormányzó párt a Demokrata Alkotmányos Gyűlés, amely az egyetlen legális párt volt 25 évig, és a mai napig a politikai élet meghatározója. A választásokon minden húsz éves kor feletti tunéziai állampolgár részt vehet. Az elnököt öt éves ciklusra választják – gyakorlatilag erős ellenfél nélkül rendszerint Ben Ali győz –, majd pedig az ő feladata a miniszterelnök és kormány kijelölése. A regionális helytartókat és helyi adminisztrátorokat szintén központilag határozzák meg. A polgármestereket és a települési tanácsokat helyi népszavazások útján választják. A Ben Ali elnök vezetése alatt álló Tunézia hosszú távú politikájának többek közt fontos pontja a nyugati világgal, illetve Európával való jó kapcsolatok ápolása, és az arab valamint afrikai területi csoportulásokban való aktív szerepvállalás. A korábbi Bourguiba volt az első arab vezető, akit felszólítottak arra, hogy ismerje el Izrael állam jogos létezését (1965-ben, egy Jerikóban elhangzott beszéd során.) Az ország az Arab Liga központja volt 1979 és 1990 között. Az ország következetesen higgadt módon vett részt a nyugodt légkörű Közép-Keletért folytatott tárgyaláson. 1993-ban Tunézia – az első arab államként – vendégül látott egy hivatalos izraeli delegációt ennek eredményeként, és az izreli állampolgárok szabadon utazhatnak be Tunéziába (izraeli útlevéllel). Ezzel Tunézia elismerte Izraelt. Jelenleg Tunézia vitatja a líbiai felségterületet tőle elválasztó tengeri határt. Málta és Tunézia egyezkedik a tengeri területek gazdasági kihasználásának jogán, részben az ott megtalálható olaj miatt. Tunézia gazdasága változatos, egyaránt megtalálható benne a mezőgazdaság, a bányászat, az ipar és a szolgáltatás is. Az utóbbi időben a privatizáció növekedett, a magánszféra jelentősége nőtt. A kormányzat egyszerűsítette az adózási rendszert, és barátságosabb a hozzáállása az adósságokhoz. A szilárd gazdaságban a kereskedelem és a turizmus jelentősége nagy. 1998. március 1-jén hatályba lépett egy olyan egyezmény Tunézia és az Európai Unió között, amely értelmében az ország a következő évtizedben fokozatosan meg fogja szüntetni a kereskedelmi akadályokat közte és az EU között. A szélesebb körű privatizáció elősegíti a külföldi beruházások megjelenését. 2008-ban Tunézia az Európai Unió partnerévé válik. /Forrás-wiki/

Az ország a függetlenségét 1956-ban
szerezte vissza. A bej rövid időre újfent hatalomhoz jutott, azonban Habib Bourguiba vezetésével lemondásra kényszerítették. Az új elnök (aki korábban miniszterelnök volt) mély politikai és társadalmi változásokat indított el. Bourgiba az iszlám vallásban visszatartó erőt látott. A vallási vezetők társadalmi súlyát csökkentette, hogy eltávolította őket az oktatásból és az igazságszolgáltatásból. Felszámolták a saría bíróságokat. A templomokat és a vallási intézményeket támogató személyek vagyonát elkobozták. Ez a politika végül a vallásos lakosság zavargásait váltotta ki. 1987-ben Zine el-Abidine ben Ali belügyminiszter kijelentette, hogy Bourguiba mentálisan alkalmatlan feladatára, és nyugdíjba vonultatta egy palotába Monastir városon kívül.


Ben Ali gyorsan lecsendesítette az
iszlám ellenzéket azzal, hogy Mekkába zarándokolt, és a Ramadán ünnepét szigorúan betartandónak rendelte el. Hirtelen megszerzett hatalmát saját pártja is ellenezte. A fő ellenzéki párt távol maradt az 1994-es parlamenti választásoktól. Így a szavazatok 1%-át kapta Ben Ali 97.7%-ával szemben. Ezzel a Nemzetgyűlésben 10 képviselői helyet szerzett az ellenzék. Ma a politika nem népszerű (vagy inkább nem tanácsos) beszélgetési téma Tunéziában. Sok tunéziai fejezi ki a csodálatát Ben Ali "uralkodásával" kapcsolatban. Tunézia külpolitikája elnöksége alatt nyugati orientáltságú lett, és az ország elismert a stabilitása miatt; alapvetően biztos országot jelent a térségben.

A ma Vietnamként ismert terület
a paleolitikum óta lakott. Régészek szerint mai vietnami civilizáció története a késői neolitikumban, a korai bronzkorban kezdődött, az i.e. 2000-től i.e. 1400-ig fennállt Phung-nguyen kultúrával. I.e. 1200 körül alakult ki az öntözéses rizstermesztésen alapuló, bronzeszközöket használó Dong Son kultúra Vörös-folyó síkságán. A kultúra bronzfegyverei, szerszámai valamint dobjai azt mutatják, hogy a bronzmegmunkálás techonológiáját helyben alakították ki.

Tunézia vagy Tuni (arabul تونس), hivatalosan a Tunéziai Köztársaság (الجمهرية التونسية) egy ország Észak-Afrika mediterrán tengerpartján. Nyugatról Algéria, délkeletről Líbia határolja. Az ország területének 45%-át a Szahara homokja borítja. A megmaradó terület megművelhető. A vidék már az ókorban is fontos volt; először Karthágó városa jött létre Tunézia földjén, majd később a Római Birodalom része lett. Az ország fővárosa Tunisz.

1992. februárjában egy korábbi
ejtőernyős tiszt, Hugo Chávez megkísérelte megdönteni Carlos Andrés Pérez kormányát, mert dühítették az elnök szigorú gazdasági intézkedései. A puccskísérlet sikertelen volt, Chávezt bebörtönözték. Ugyanazon év novemberében volt egy másik sikertelen puccskísérlet is. A hadsereg forradalmi csoportjai szervezték, céljuk ugyanaz volt, mint Chávez megelőző kísérletének.


1998-ban Hugo Chávezt
(ugyanazt az embert, aki az 1992-es sikertelen puccsot vezette) elnökké választották. Ez reakció volt a rendszer vezető politikai pártjainak korrupciójára és a politikájuk által kiváltott társadalmi egyenlőtlenségekre. Azóta van hatalmon Chávez. Vitatott reformokat hajtott végre az alkotmányon, bevezette a "bolivari forradalom" fogalmát. 2002 áprilisában Chávezt - aki egyébként mindmáig demokratikusan választott elnök - átmenetileg megfosztották hatalmától a hadsereg és az üzleti világ jobboldali elemei.

Északi részén az Andok
vonulatai emelkednek. Legmagasabb pontja az országban a Pico Bolívar (5002 m). Part menti láncát két részre osztja a Barcelonai-öböl: keleten a Cumanai-hegység, míg nyugaton a Karib-hegység foglal helyet. A Karib-hegységben számtalan medence helyezkedik el, melyek közül a legkiterjedtebb a Valenciai-medence. Az Andoktól északi irányban, a partvidéken a Maracaibói-medence lagúnavidéke húzódik, a Maracaibói-öbölben.


Déli részét a Guyanai-felföld
2000 méteres hegyei alkotják. A felföld az Orinoco-tól keletre fekvő tájegység, északi része dombvidék, középen hullámos hegyvidék, dél felé magashegység. Az Andok és a Guyanai-felföld között ékelődik be az Orinoco-síkság vagy Orinoco-medence. Az 1970-es években és az 1980-as évek elején, a "petrodollár éveiben" a nagyarányú közkiadások, a kormány és a magánszektor külső és belső eladósodása az olajárak 1980-as években bekövetkezett csökkenése idején válságba sodorta Venezuela gazdaságát. Hogy képes legyen teljesíteni fizetési kötelezettségeit, a kormány leértékelte valutáját. A következmény az életszínvonal drámai visszaesése lett. A hibás gazdaságpolitika, a kormány és társadalom egyre nagyobb korrupciója a szegénység kiterjedéséhez vezetett és olyan mértékű bűnözéshez, ami már a politikai stabilitást veszélyeztette. Végül 1992-ben két jelentős puccskisérlet is volt.